Szerettem a Gitáresteket, amikor finom tea készítődött a konyhán, s a Diáktanácsosok felhozták, kitöltötték, míg a gyertyák égtek körbe-körbe (még a kottákra is rácseppent a gyanta néha, ezért még most is ott a nyomuk), a hallgatóság, a diákok pedig csendben beszélgettek egymással, vagy éppen énekeltek, ha nem hallgatták a zenét, anélkül, hogy zavartak volna. Az igazi számomra mindig az volt, amikor a végére, csak úgy kevesen maradtunk, s még beszélgetni is tudtunk a zenéről, ami feltöltött, és annál ihletettebb állapotba tudtam elénekelni a dalokat. Köszönettel mindenkinek, aki ebben segített részvételével!
Szerettem a Gitáresteket, amikor finom tea készítődött a konyhán, s a Diáktanácsosok felhozták, kitöltötték, míg a gyertyák égtek körbe-körbe (még a kottákra is rácseppent a gyanta néha, ezért még most is ott a nyomuk), a hallgatóság, a diákok pedig csendben beszélgettek egymással, vagy éppen énekeltek, ha nem hallgatták a zenét, anélkül, hogy zavartak volna. Az igazi számomra mindig az volt, amikor a végére, csak úgy kevesen maradtunk, s még beszélgetni is tudtunk a zenéről, ami feltöltött, és annál ihletettebb állapotba tudtam elénekelni a dalokat. Köszönettel mindenkinek, aki ebben segített részvételével!
VálaszTörlés